4 különleges hangulatú zenét válogattam össze, melyek inkább a sajátos zenei atmoszférájuk miatt maradhatnak emlékezetesek, mivel jelentősen eltérnek a filmzenék dallamokra építő "kommerszebb" irányvonalától.
The Astronaut Farmer - Stuart Matthewman
Valamikor egy éve jelent meg ez a kiadvány és akkor igazából nem is érdekelt különösebben, sőt kifejezetten nem szimpatizáltam a zenével. Egyrészt azért, mert a szerző neve teljesen ismeretlen volt a számomra, illetve úgy ítéltem meg, hogy ez egy teljesen feleslegesen kiadott zene, pláne mivel a film se vitte sokra.A filmet jegyző rendező testvérpár állandó komponistájának tudhatja a szerzőt, rajtuk kívül viszont más ezt nem mondhatja el magáról, de azt se nagyon, hogy dolgozott volna Stuart Matthewman. Emiatt is meglepő, hogy a szerző eddig minden filmzenéjét kiadták, ráadásul nagy kiadók (Epic, Milan, Varese) gondozásában jelentek meg. Felteszem ingyen adták a zenét, hátha valamelyik stúdió felfigyel a zeneszerzőre, ez a felfigyelés azonban lassan 8 éve várat magára. Az album kezdése jó, az Opening Titles máris belő egy jellegzetes stílusú zenei irányvonalat, Thomas Newman munkái és Cliff Martinez Solarisa állhatott példaként a szerző előtt. Sajnos utóbbi elég rendesen, mert a hallottak alapján letagadni se lehet, hogy mi volt az ihletforrás. Ugyanakkor az erős stílusbeli hasonlóság ellenére is nagyon magával ragadó a zene, és nem feltűnő az ihletforrás erős jelenléte. Az albumon néhány nagyzenekari tételt egyébként Rob Mathesnek köszönhetünk, őt fontos kiemelni, mivel a mozgalmasabb, lendületesebb tételek szinte kivétel nélkül az ő nevéhez fűződnek.
Sajnos van a lemeznek egy bealvós szakasza, kb. 40 percig csak folydogál a muzsika, emlékezetes pillanata nincs is ennek a periódusnak, de olyan magával ragadó a hangulata ennek a résznek, hogy nem is igényli az ember a jellegzetes dallamokat. Majd a 22-es trackben visszajön a Solaris stílus és onnantól megint van valami nagyon egyedi vonása a zenének, és ezzel a végjáték is jó lesz. Aki szereti a halk visszafogott, meditatív zenéket, az ezzel az albummal maximálisan elégedett lesz.
Kicsi negatívum, hogy a zene egy kissé vontatott ebben a formába, egységesebb munkának tűnne, ha nem egy órás lenne az album. 40 perc sokkal jobban átadná a zene hangulatát és nem lennének azok a pici üresjáratok, amik sajnos előfordulnak itt-ott.
Azonban az Astronaut Farmer minden apró negatívuma ellenére inkább jó zene, mint közepes, bár ezt első hallgatás után még nem így láttam.
Értékelés: 8/10
The Descent - David Julyan
A BAFTA, azaz a 'Brit Filmművészeti és Televiziós Akadémia' bejelentette ide díjának jelöltjeit. A BAFTA-n az Oscarhoz hasonlóan több kategóriában hirdetnek jelölteket, ezért manapság már inkább a BAFTA díja számít az Oscar előszobájának, főleg amióta az Oscar előtti időpontban tartják a díjátadót. Ugyan a BAFTA csak azokat a filmeket jelölheti, melyeket Nagy-Britanniában már bemuttatak, de szinte minden tavalyi, film moziba kerül már a szigetországban.
Az Amerikai Producerek Szervezete (céhe), a PGA megnevezte, hogy idén mely producerek munkáját tartotta a legjobbnak. ezzel tulajdonképpen megnevezték azokat a filmeket, amiket ők produceri szemmel a legjobbnak láttak. Talán mostmár kijelenthető, hogy az idei év jó filmek szempontjából igen erős volt, hiszen reálisan 8-9 filmnek volt esélye, hogy bekerüljön a legjobbak közé. Sajnos ez a Vágy és vezeklésnek és a Sweeney Toddnak most sem sikerült. Érdekes, hogy a két Golden Globe győztes alkotást nem találták elég jónak, hogy jelöljék, de a nagy Oscar favoritnak kikiáltott Sean Penn filmet sem (Út a vadonba). A díjakat egyébként a producerek kapják a tevékenységükért, elméletileg nem a filmet ismerik el úgy általában.
Többnyire a papírforma jött be az idei fapados Golden Globeon. Viszont azért egy-két nagyobb meglepetést is sikerült összehozniuk a hollywoodi külföldi újságíróknak. Az esélylatolgatásban én is megírtam, hogy annak ellenére, hogy a Vágy és vezeklés nem nyert eddig semmit, könnyen lehet, hogy a HFPA nem amerikai szemmel nézi a filmeket és végül ennek a romantikus drámának ítéli a legjobb filmnek járó díjat, hát így is lett. Elég meglepő volt viszont, hogy a Coen testvérek, csak a legjobb forgatókönyv díjával vigasztalódhattak, mert a legjobb rendezői díj is máshol landolt. Ez egyébként jóval nagyobb meglepetés volt, mint a Vágy és vezeklés filmek közötti győzelme. A televíziós mezőnyben megint érdekes győzteseket alkotott a HFPA.
Sokáig úgy tűnt, hogy a filmek mezőnyében idén nem lesz nagy verseny, illetve nem lesznek kimagasló esélyesek. Aztán jöttek a kritikusi díjak. Ezekből ugyan a Golden Globera egyértelmű következtetést nem lehet levonni, de szépen behatárolták, hogy mely filmek győzelmére van nagyobb esély a legjobb dráma, a legjobb musical/vígjáték, a legjobb animációs film és a legjobb idegennyelvű film kategóriájában.
A színészi kategóriák esélylatolgatása után most nézzük a zenei kategóriákat.
A vasárnap este megrendezésre kerülő 
Az idei Golden Globe gálát ellehetetlenítő írók és színészek nem csak a gála szervezőit és a HFPA-t, hozták kellemetlen helyzetbe, hanem Steven Spielberg-et is. Az idén ugyanis a rendező kapta volna a Golden Globe életműdíját, azaz a Cecil B. DeMille díjat. Azonban a gála elmaradásával az elmúlt 30 év legsikeresebb rendezője olyan méltatlan helyzetbe került volna, hogy életműdíját maximum a HFPA egyik irodájában adták volna neki oda, mindenféle megemlékezés nélkül. Ez pedig több, mint megalázó lenne a mai hollywoodi sikerfilmeket megalapozó rendezővel szemben, így a díjat a jövő évi gálán kapja majd meg. Reméljük addigra az írók is felhagynak a sztrájkkal, vagy legalább énen pusztulnak addigra.
1. Harry Potter és a Főnix rendje (Harry Potter and the Order of the Phoenix) .jpg)
2. Eastern Promises .jpg)
3. L'ecsó (Ratatouille)
4. Mr. Magorium's Wonder Emporium
5. Az arany iránytű (The Golden Compass) 
6. Karib-tenger kalózai - A világ végén (Pirates of the Caribbean - At World's End) 
7. Beowulf
8. 3:10 to Yuma
9. Üres város (Reign Over Me) 
10. Papírsárkányok (The Kite Runner)
1. Angel
2. Kagero No Tsuji - Inemuri Iwane Edozos 
3. Elizabeth - Az aranykor (Elizabeth - The Golden Age) 
4. Flood 
6. Becoming Jane 
7. Nomad - The Warrior
8. Esküvő után (After the Wedding) 
9. Lust, Caution 
10. Journey from the Fall 
1. A Tale of God's Will 
2. Battlestar Galactica (season 3) 
3. Rome 
4. Tin Man 
5. Dexter 
1. Hairspray
2. August Rush
3. A kabalapasi (Good Luck Chuck)
4. Across The Universe
5. American Gangster
Ha nem tudnám, hogy Patrick Doyle kicsoda, akkor azt gondolnám, hogy a szerző Alexadre Desplat stílusának lemásolását kapta feladatául. Dolye-ról azonban nem feltételezném, hogy tudatosan valaki másnak a stílusában írna meg egy zenét. Az, hogy a Mesterdetektívek hangulata erősen desplatos, illetve kicsit philipglassos lett, inkább a véletlen műve lehet. Monoton, tompa zörejes stílusával azonban erősen rokonítható a Birth, a Syriana vagy a Painted Veil című Desplat zenékkel. A minimalista, pár hangszeres stílus eddig távol állt Doyletól, most azonban szinte csak ilyen scoret alkotott. Ráadásul ezt a pár hangot is körbelengi valami tompa visszafogott zörejkompozíció, melyet főleg egy basszusgitár hangjai képeznek. És, hogy mégjobban elüssön az eddigi munkáitól, mindezt egyfajta rendszer nélküli lüktetés formájában alkotta meg a szerző. Igen bizarr zenei elképzelés a gyors tempójú vonósok és a lassú, csak pár hangot játszó basszusgitár elegyítése, azonban mindez mégis tökéletesen működik. A főtéma nem jelentős, de a körítéssel együtt hamar megragad az ember fülében, és így már némileg emlékezetesnek lehet nevezni. Először az első számban hangzik fel, finoman felvázolja a szerző a témát, jelentősebb szerepet itt még nem kap ez a dallam. A szám közepén egyébként zongorán felcsendül a második téma is. Az album további részében a két fő motívum, illetve a minimalista stílus variálása történik meg, szerencsére azért elég változatosan.
Utolsó kommentek