Akár hadban áll az USA, akár az a ritka eset áll fenn, hogy pont nem játszik háborúsdit az aktuális elnök, a hollywoodi álomgyár rendre ontja magából a háborúellenes filmeket. Háború esetén a producerek is komoly offenzivát indítanak, ilyenkor jelentősen megnő a háborús témájú filmek száma. Pár évtizede még propaganda jelleggel készültek az ilyen filmek, az amerikai katona hős volt, az aktuális ellenség meg gonosz és kegyetlen. A vietnámi háború idején azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Hollywood időben észlelte, hogy szerencsésebb az emberek által meggyűlölt háborúskodás ellen fellépni. Megszülettek az olyan alkotások, mint a M*A*S*H*, majd kicsit később a Hair, az Apokalipszis most, vagy a Szarvasvadász, még később a Szakasz, az Acéllövedék vagy a Háború áldozatai. Ezek egyaránt sikert arattak a kritikusok és a közönség körében is. A '90-es évek elején pont békeidőszak honolt, leszámítva persze a rövidke öbölháborút. Ekkoriban a filmes szakmát se nagyon foglalkoztatta a háború, mint filmtéma. 1998-ban azonban Steven Spielberg és Terrence Malick jó érzékel vette elő a lassan már elfeledetté válló műfajt. Az őrület határán és a Ryan közlegény megmentése beindított valamit, ugyanis sorozatban kezdtek el özönleni a háborús filmek. Néhol a látvány (Pearl Harbor), néhol az akció (A fegyverek szava), néhol maga a katona (Tigrisek földjén), néhol pedig a humor (Sivatagi cápák) került a túlsúlyba. Sőt egy jól sikerült sorozatot is összehoztak a témában (Az elit alakulat). Vietnám senkit nem foglalkoztatott már, helyét átvette Afrika. Szinte évente jöttek ki a fekete kontinensen játszódó fegyveres konfliktusokról szóló filmek (A Sólyom végveszélyben, A nap könnyei). Az utóbbi 5 évben pedig már maga a területtől és időtől független Háború és Harc került a középpontba. Azonban a mennyiség a színvonal rovására ment. Hollywood már képtelen volt felmutatni ebben a műfajban valami újat, valami szokatlant. Az európai filmben, merthogy felénk is foglalkoztatja a filmeseket a téma, a háború csak statisztál, nem került a középpontba (A zongorista, Hosszú jegyesség, A bukás, A kilencedik nap, Fegyverszünet karácsonyra, Felkavar a szél). Eközben számos amerikai rendező kezdte el összehozni az iraki háborúval foglalkozó filmjét. Az Oscar-díjas Sam Mendes volt az első, akit a közönség és a kritikusok is pofán vágtak filmjének (Bőrnyakúak) igen kedvezőtlen fogadtatásával. Ennél is nagyobbat szólt tavaly Clint Eastwood A dicsőség zászlaja című, nagyszabású világháborús filmjének totális bukása. Az USA-ban a gyártási költségnek (90 millió dollár) csak a harmadát hozta vissza a film, sőt nemzetközi szinten is csak ugyanennyit sikerült hozzártenni. A Home of the Brave címmű, gyakorlatilag senki által nem ismert filmet, szintén tavaly próbálták a mozikba erőltetni. Húzónevek is voltak bőven (Samuel L. Jackson, Jessica Biel, Christina Ricci, 50 Cent), a bukás azonban akkora volt, hogy a film amerikai összbevétele 50 000 dollár alatt maradt. A forgalmazó az USA-n kívül meg inkább nem borzolta a kedélyket, pedig a filmet a legjobb betétdal kategóriában még Golden Globe-ra is jelölték.

Az idén azonban beütött a teljes krach. Gyakorlatilag havonta jöttek ki az iraki háborúval foglalkozó filmek, eközben szinte minden lehetséges sorozatba is belepaszíroztak egy háborús epizódot. A néző pedig megcsömörlött. Az Angelina Jolie nevével fémjelzett A Mighty Heart című, komoly várakozást kiváltó film, még az olyan jó rendezővel, mint Michael Winterbottom sem volt képes sikert elérni. Ráadásul a filmet a kritikusok se zárták a szívükbe. A Királyság-ban az akcióra helyeződött a hagsúly, de siker igazából ennél a műnél is elmaradt, a kritikai mindenképp, de itt nem is ez volt az elsődleges cél. A bukások sorába illeszkedik Werner Herzog, Irak szempontjából kakukktojás műve, lévén filmje a Rescue Dawn a vietnámi hadszintéren játszódik.A kritikusok ugyan szerették, de a közönség messzire elkerülte ezt is. Az In the Valley of Elah-t 3 Oscar-díjas színész (Tommy Lee Jones, Susan Sarandon, Charlize Theron) és egy mostanában csúcson lévő iró-rendező (Paul Haggis) próbált sikerre vinni, de a szintén iraki témát boncolgató filmet újfent a közönség teljes közönye temette maga alá. Ráadásul, ha hozzátesszük, hogy az idei díjátadók egyik legnagyobb reménységéről volt szó, akkor a bukás még fájóbb. Nálunk most került bemutatásra Kiadatás címmel a Rendition című film, melyben sztárból szintén nem volt hiány (Reese Witherspoon, Jake Gyllenhaal, Meryl Streep). Gondolnánk, hogy egy ilyen neveket felvonultató film óriási bukás lehet? Pedig az lett, az összbevétele a 10 millió dollárt sem érte el, pedig ennyit már a nyitó hétvégéjén össze kellett volna szednie. Kérdés lehet-e még ennél is nagyobb hasalást felmutatnia egy sztárokkal teli háborús filmnek? A válasz: igen lehet, sőt. A Gyávák és hősök az elmúlt hétvégén gyakorlatilag box office bukás rekordot döntött. Tom Cruise nevével fémjelzett film évtizedek óta nem nyitott ennyire borzalmasan, de Robert Redford rendezései közül is ez a legsikertelenebb premier. Meryl Streep meg itt is aszisztált egyet a bukáshoz. Ráadásul az anyagi sikertelenség mellett egy jelentősebb kritikai bukfencet is sikerült összehozni. Ez a film is díjakra ácsingózó komoly aspiráns volt. Hamarosan pedig egy újabb iraki témájú film fog anyagilag elvérezni, bár Brian DePalma Redacted című filmje nem is a széles közönségnek készült, így a várhatóan szerényebb bevételek láttán a stúdióvezetők se nyakazzák le a rendezőt. Pláne, hogy Velencéből már elhozta ezen filmjéért az Arany Oroszlánt. Decemberben ismét a legnagyobbak próbálkoznak majd eladni egy háborús, illetve azt körüljáró sztorit. Julia Roberts, Tom Hanks, és a rendező legenda Mike Nichols a '80-as évekbeli afganisztáni válságát dolgozta fel a Charlie Wilson's War című fimben. Sok reményt ne fűzzünk ehhez a filmhez sem.
Ezek után várhatóan a nagyobb, költségesebb iraki vagy egyéb háborús produkciók mögül szépen, halkan kihátrálnak a stúdiók.
De lehet-e őket hibáztatni, ha az amerikai népet a filmen bemutatott háború és körülményei a legkevésbé sem érdeklik?